Hajós Alfréd magyar úszó volt az első újkori olimpiai úszó bajnok és Magyarország első olimpiai bajnoka (1896-ban!). Emellett a Műszaki Egyetemen végzett építészmérnök, menedzser és karrierépítész, valamint labdarúgó és játékvezető is volt egy olyan korban és olyan háttérrel, amit sokunk elképzelni sem tud.

BIO: Budapesti szegény zsidó családból származott, édesapja Guttmann Jakab, édesanyja Löwy Rozália. Sportolóként úszott, atletizált (1896–1898), közben tornászott és a labdarúgást is kiemelkedő szinten végezte. Fizikai felkészültségének elismeréseként játékosként balösszekötőként alkalmazták képességeit. Az olimpiára külön el kellett kéredzkednie a Műegyetem szigorú dékánjától, Ilosvay Lajos professzortól (elsőéves építészhallgató volt és az utolsó pillanatig titkolta, hogy sportol). A kora reggeli edzései után, minden reggel 8 órakor már bent ült a többiekkel a professzor előadásán… Ekkor kénytelen volt bevallani, hogy ő képviseli Magyarországot az olimpián: 4 hét szabadságot kért a dékántól. A professzor felháborodásában majdnem eltanácsolta az egyetemről: „Csak léha emberek sportolnak, amikor tanulniok kellene. Az ivás, a kártya, a tánc meg a sport sohasem vezet jóra!” – dörögte. A versenyszerű sportolás úri hóbortnak számított, amit egy szegény félárva fiú nem engedhetett volna meg magának.

„A hullámzó vízben sokat segített Hajós matrózoktól tanult technikája, amelyben a mai gyorsúszás kéztempóját párosította a pillangóúszáséhoz hasonló lábtempóval. A rajtpisztoly eldördülésétől kezdve végig vezetett és 1:22,2 perces idővel megszerezte Magyarország első olimpiai bajnoki címét. A győztes tiszteletére maga a görög trónörökös vonta fel a hajó árbocára a magyar zászlót, amelyet még Budapesten egy ház faláról emeltek el a sikerükben bizakodó olimpikonok. A katonazenekar elkezdte játszani a bajnok országának himnuszát: az osztrák császári himnuszt. A jelen lévő magyarok ezt azonnal leállíttatták, és a hat sportoló a süvítő szélben társa tiszteletére elénekelte a magyar himnuszt.”
…

„Amikor meglátta a célt, biztos volt benne, hogy a többiek már rég beértek. Csak a part mellett hallotta meg, mit kiabál a sokezres tömeg: „Zito i Hungaria! Éljen Magyarország!” Több mint 60 méterrel előzte meg a második helyezettet, 18:22,2 perces idővel szerezte meg második bajnoki címét. Még a vízben volt, amikor elkezdték felvonni a magyar zászlót, ám annyira átfagyott, hogy nem tudott az őt ünneplők közé menni, a matrózoknak kellett kihúzniuk a vízből. Az ünneplés közben a trónörökös felkiáltott: „Ez a magyar fiú egy valóságos delfin!” Másnap a görög újságok címlapján már a „Magyar Delfinként” szerepelt. A bajnoki címet jelentő ezüstérmét – aranymedál ekkor még nem volt – a görög királytól vehette át. A ceremónián az uralkodó németül érdeklődött a magyar fiútól: „Hol tanul meg ilyen jól úszni?” Hajós, bár előzőleg készült a protokolláris beszélgetésre, zavarba jött. „A vízben, felség” – válaszolta.”

A folytatásért, a teljes írásért KATTINTS a nagyszerű Nyáry Krisztian jegyzetére.
KÖSZÖNJÜK!