
VÉGRE, itt van újra a 44. Filmszemle, és mi ismét együtt mozizunk!
Elstartolt a 44. Filmszemle
A bőség és a szimultán vetítés zavarával küszködve hat kisjátékfilm és kettő játékfilm krónikája
Beszámolónk folyamatosan frissülni fog…:-)
Saufert Ákos: 60 óra (28 perc)
Szöveg nélkül, csak képek és tekintetek. Mire elég 60 óra? Hogy megismerkedjünk egy tökéletesen élhetetlen család mindennapjaival? Hogy a szemünk láttára bomoljon fel egy házasság, és nem feltétlenül a szőkehajú nő miatt? A férj éjszakai műszakban elektromos áramkörök ellenőrzője, a feleség nappali műszakban pék, egy kisfiuk van, akit a reggel hazaérkező férj visz iskolába, és az este hazaérkező anya hoz el a suliból. A buszmegállóban integetnek egymásnak minden nap. Amíg egyszer csak már nincs se szemkontaktus, se integetés, csak egy bőrönd.
Dér Zsolt: Dub Hard Keményre hangolva, avagy a Pannónia Filmstúdió kirablásának kegyetlen és igaz története (23 perc)
A fiatal színész-filmrendező megpróbálja kortársai összes válságát belesűríteni egy abszurdburleszkbe. Sztoriszinten félresikerült akciófilmparódia, tele Woody-s önreflexiókkal. Van-e értelme a színészdiplomának a XXI. században? A szeretet a legfontosabb? Távozzunk-e Angliába, ha nem jön be a színész-pálya? Mennyi a tétje a volt osztálytárs barátságának, akinek viszont bejött az élet? Mennyire veszik egymást komolyan a Pannónia Filmstúdió szinkronosai és/vagy készpénzkifezetési pnénztárosai? Mennyit ér Kautzky Armand-Yoda hipnotizálása? Éredemes-e élni Rambo idézetek előtt és után? Milyen, amikor lángba borul a Pannónia Filmstúdió? Szakmáról, szeretetről, kitörési kísérletekről, de legfőképp az élet élésének lehetőségeiről Tanrantínó után szabadon.
Salamon András: 1944 (22 perc)
Egy deportált fiatalasszony naplója elevenedik meg fiatalok tolmácsolásában, fekete-fehérben, premier-plánokban. A XXI. század fiataljai egy tömben állnak, mindig csak egyikük beszél, addig a többi hallgatja. Megrendítő történet, számtalanszor újra megjelenítve, de mindannyiszor elevenünkbe ható és megrendítő módon. Mihez kezd a mai ifjúság a transzgenerációs traumával?

Donáth Péter: Ebédszünet (7 perc)
Egy hatalmas kikacsintás a szakmából. Filmszakmában nagyember irodájában felszolgált VIP ebédjének minden falatját múlt századhoz illően megkoronázza. Hogyan szedjük ki kenyérrel a pecsétet? Hogyan hajtsuk el a nem várt vendégeket? Főként pedig: hogyan maradjunk a szakmában filmrendezői diplománkkal?
Benkó Tamás: Apajegy (25 perc)
Mozaikcsakád, kamaszlány anyuval Hamburgból érkezik apuhoz. Csiszolódás. Titok rejtegetése, hogyan nő föl a kiskamasz a titok kipattanása után.
Füzes Dániel: Az utolsó jegy az ördögé (38 perc)
Magyar népmese, népdal és balladakincsünkből sarjadzott ördög-mese története, Kaszás Gergő és három fia. Mivé lesz az ember, miután eladta a lelkét? Főként mivé lesznek fiai? Boldogít a pénz? Tanmese, népdallal, népzenével, néptánccal. Aranytojást tojó tyúkon üldögélünk.

Iveta Grofova: Emma és a halálfejes lepke (121 perc)
Borbély Alexandra főszereplésével a múlt század negyvenes éveinek szlovák vészkorszakában a magányos, kiszolgáltatott tehetetlenség tehetsége. Magyar özvegyként zsidó kisfiút bújtatni és kijátszani mind a szlovák, mind a német tiszt éberségét. Megrázó múltidézés, a harc színtere mindenütt megjelenik: templomban kétnyelvű énekléssel, művelni való mezőn felperzseléssel, hitvesi ágy megbecstelenítésével, hol az igazság? Mi lehet a túlélés még megfizethető ára? Mi a lojalitás következménye? Ki a legfőbb hatalom letéteményese egy mikroközegben? Hogyan halad az élet a meghasonlás és az elszakadás felé? Lehet-e embernek maradni az embertelenségben?

Schwechtje Mihály: Sünivadászat (89 perc)
Hova vezet egy nap a nem és az igazság kimondásának képessége nélkül? Az elhallgatás megbetegítő terhe.
Gryllus Vilmos Szúrós gombóca végfőcímzeneként:
„Szúrós gombóc jár a kertben,
szusszan, pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra,
buzgón szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá, így is jó!
Úgy hívják, hogy sündisznó.”
szusszan, pöffen minden percben.
Bokrok alját nézi sorra,
buzgón szaglász nedves orra.
Hátán kócos a sok tüske,
megfésülné, de nincs tükre.
Nem nyúl hozzá, így is jó!
Úgy hívják, hogy sündisznó.”